Gondolatok a szeretetről

2011. a család éve, sajnos az egyre rohanóbb világunkban ennek az évnek a központjába helyezett CSALÁD egyre több problémával küzd és egyre jobban fogyatkoznak az igazi családi életre alapozott emberi kapcsolatok. Sokszor felvetődik bennem a kérdés, hogy miért, és eddig csak egy választ találtam rá, mégpedig azt, hogy egyre inkább az anyagi dolgok határozzák meg az életünket és többnyire hiányzik belőlünk az isteni szeretet.

Isten úgy szerette a világot, hogy amikor az ember több mint kétezer évvel ezelőtt a bűne mélyén szenvedett Egyszülött Fiát adta érte. Ezért mondja János: szeressük Őt.

De én úgy gondolom, hogy nem csak az Isten iránti szeretetünkre kell figyelni, hanem az egymás iránti szeretetre is. Az ember még a Paradicsomban is magányos egyedül. Nem jó neki így, látja ezt az Úr is, ezért társat szerez neki. Ez azt jelenti, hogy az ember társas lény, szüksége van a másik emberre. A prédikátorok könyvében nagyon szépen van ez megfogalmazva: "jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát..." A család éve alkalmából erre különös hangsúlyt kellene fektetni és nem csak most, hanem végig életünk folyamán.

Hogyan is kezdődik el a családi élet? - Rendszerint a házassággal. Annak pedig azon az alapon kell állnia, hogy szeretlek, mert vagy, sőt annak ellenére szeretlek, hogy olyan vagy amilyen vagy. Ez a jézusi szeretet. Mint ahogy a világ sokszínű, benne az emberek is mások és mások. A házastársunk, a gyerekeink, de az embertársaink is mások, mint mi. Más, nem csak a haja, szeme színe, termete, hanem a jelleme, és egész lényének alaphangja is. Ezért alázattal kell megállnunk a másik ember egyénisége, személyisége előtt és el kell tudnunk fogadni azt, hogy sok tekintetben "más" mint mi, ami kétségtelenül sok esetben nem könnyű.

Tapasztalhatjuk, hogy a házastársunk, a gyerekeink, de az embertársaink is bizonyos dolgokra, eseményekre, szavakra az adott helyzetben és körülmények között másként reagálnak, mint mi. Ez nem baj. Sőt! Kiegyenlíti, kiegészíti, korrigálja s többszínűvé, gazdagabbá teszi a házasságot, de az emberi kapcsolatokat is. És ekkor jön a MÉGIS azzal, hogy a társunk, a gyerekeink a barátunk más, mint mi vagyunk, és sok mindenre másként reagál, bizonyos dolgokhoz másként viszonyul, ennek ellenére mi mégis szeretjük holtomiglan-holtáiglan. Azt hiszem ez a mégis szeretet, az elszenvedő szeretet, a Jézus-féle szeretet, az agapé. Ugyanis ez a bennünk lévő mégis szeretet tud csak igazán megbocsátani is.

A mindennapi életünk elsődleges színhelye a család. Milyenségünkre többféle példát lehetne felsorolni. Van olyan is, ahol jó leülni, mert a tűzhely otthonos melegséget sugároz és a mindennapi betevő falatok jó illata és az ott lakók szeretete vesz körül. De sajnos van olyan is, amikor azt érezzük, mintha tűzvészek közelébe kerültünk volna. Jó lenne, ha egyszer valaki írna egy családi tűzrendészeti szabályzatot arról, hogyan is kell körültekintően bánni a családban előforduló indulatokkal, arról, hogyan és miként járjunk el a tűzhelyből kipattanó szikrákkal. De tudjuk, hogy a regények is általában a boldog egymásra találással fejeződnek be, és a boldog házasságoknak nincs történetük.

Nem csak a házasságban, hanem az embertársainkkal való kapcsolatunkban is nagyon fontos az, hogy vegyük észre azokat az alkalmakat, amikor valakinek a mellé állásunkra, a segítségünkre, ránk van szüksége. Talán csak annyi kell, hogy leülj mellé, átfogd a vállát, ott ülj mellette és esetleg ne szólj hozzá egy szót se, mert van úgy, hogy valakinek csak ennyire van szüksége, de erre életbevágóan! Lehet az is, hogy csak annyira, hogy meglátogasd, bekopogj hozzá és csak azt kérdezd meg tőle: hogy vagy?

Gondolom, mindenki tudja, hogy milyen csodákat tud tenni néha egy pici csokor ibolya, egy apró ajándék, egy dicséret, egy kellő időben mondott buzdítás. Nagyon fontos és figyeljünk, ügyeljünk arra, hogy ezek az apró figyelmességek nem csak a házasság kezdetén legyenek jelen, hanem később is, amikor már az úgynevezett szürke hétköznapokat éljük. Ugyanis ez fogja megmutatni a még bennünk lévő és élő szeretet.

Nem véletlenül mondja Pál, hogy a legnagyobb a szeretet. Mert a szeretet hatalom, tudás, ismeret. Addig terjed a tudás amennyiben ismerjük a férjünket, a gyermekeinket, az embertársainkat, a tudományt és a természetet és amennyire szeretjük őket. Nincs tehát törés a szeretet himnuszában csak mélyülés.

 Amikor a házasságot vállalja valaki, éppúgy áldozatot vállal, éppúgy le kell mondania bizonyos dolgokról, mint annak, aki a házasság örömeiről mond le. De hát az életünk során mennyi mindenért hozunk áldozatot, akkor pontosan ezért nem lenne érdemes?

A mostani és a jövendő családok számára csak azt a tanácsot tudnám adni, hogy szeressünk, MÉGIS szeressünk, még akkor is, ha számtalanszor kiütötték a tenyerünkből a mások felé nyújtott szívünket. Szeressük és nem azért mert "érdemes", hanem azért szeressük, hogy embernek érezzük magunkat, Jézus ma élő tanítványának. Mert szeretet nélkül nem lehet és nem is érdemes élni, mert a szeretet a legnagyobb és soha el nem múlik, még akkor sem, ha újra és újra keresztre feszítik.

Csicsovszkiné Dr. Szilassy Emília