Pünkösd

Nem tudom bele gondoltatok-e már abba, hogy mit is takar ez a szó!

Honnan ered? Hát éppen az ötvenes számból. Pünkösd=pentekoste görögül az ötvenedik napot jelenti.

Mikor? A pászkabárány ünnepe után ötven nappal. A pászkabárányt a zsidók az Egyiptomból való szabadulás dicsőítésére, örömére vágták le. Nagy ünnep volt a pászkavacsora: ma is az a hívő zsidóknál. E nagy ünnep után ötven napra volt a zsidók aratási ünnepe. Pünkösdkor Izraelben már arattak. A kedvező éghajlat miatt kétszer-háromszor is arattak egy évben.

Hol: Jeruzsálemben. A tanítványoknak vissza kellett térniük csődjük színhelyére. Nem lehet elszökniük a szomorú emlékek elől. Isten Szentlelke nem ismeri a menekülést. Nem engedi, hogy elbújjanak egy kis galileai faluba, sebeiket nyalogatni: vissza kell térniük oda, ahol tagadtak, ahol gyávák voltak, ahol minden rájuk szakadt, ahol a kereszt áll. Tudni kell, hogy nem a helycsere, hanem a lélek - csere adja majd a gyógyulást, a teljes megújulást!

De jó volna, ha ezt komolyan vennénk! Sok ember úgy gondolja, ha elmehetne például Kanadába, ott új életet kezdhetne, és minden baja megoldódna. Pedig nem a hely-csere, hanem a lélek-csere oldja meg a dolgokat. Aki itthon borissza volt, Kanadában majd a whiskyt vedeli, ha nem újul meg lélekben. Aki itt parázna volt, az ott is szex mániás lesz.

Hogyan? Ha nagyon nagydolog történik a Bibliában, rendszerint így kezdődik: "És…" Ez azt jelenti, hogy folytatásról van szó. Isten itt valamit folytat. Pünkösd elképzelhetetlen Karácsony - Nagypéntek - Húsvét - Mennybemenetel nélkül. Jézus nélkül elképzelhetetlen a Pünkösd! Itt Jézus Lénye folytatódik tovább.
Istennek vannak beütemezett órái, napjai. Nem lehet siettetni, sem késleltetni - eljön. Ám le lehet késni! Mindenki életében be van ütemezve a pünkösd, hogy kitöltessék ránk, bármelyikünkre Isten Szentlelke. De ezt le lehet késni. El lehet kerülni. Isten Szentlelke nem tör be, nem erőszakos. Isten Szentlelke nem tör be senki életébe, de aki rá van hangolódva vagy könyörög érte, ahhoz egyszer eljön, megérkezik az életébe. Várhatjuk éveken, évtizedeken át a Szentlelket, és amikor egyszer valaki kapja, mégis váratlanul kapja. Mindig várni kell, és mindig váratlanul érkezik. Nem lehet elégszer kérni, várni - és ha valaki meg is kapja, a legmegrendítőbb élmény a számára.

A pünkösdi Lelket nem lehet magunkból "pszichésen kitermelni", az égből felülről kaphatjuk csak és ez nagyon lényeges. Ugyanis van pünkösdi lélek és van pünkösdista lélek. A kettő lényegesen különbőzik. Nincs olyan hely ahonnan kizárható volna a Szentlélek! Ezért is csodálatos. Lehet térdelve, állva, egy fa tetején, bárhol bármikor - nincs olyan helyzet, ahol a Szentlélek ha hívjuk, kérjük Őt, ne volna hajlandó adni magát!

Karácsonykor alusznak a pásztorok, alszik a világ: ekkor születik Jézus. Húsvétkor szinte mindenki alszok, csak néhány asszony kel fel korán. Áldózó csütörtökön az égre bámulnak úgy, hogy azt kell mondaniuk az angyaloknak: mit álltok itt bámulva? Pünkösdkor ülnek. Egy ünnep van, csak amikor az ember aktív. Nagypéntek! mi lesz belőle? A kereszt!

Ahhoz, hogy Isten Szentlelke és az Ő dolgai elérjenek a szívünkhöz, szükséges az odafigyelés, az odaülés, a ráhangolódás. És akkor csendül meg belül valami.

Mit is mond az írás: "Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni." Nem tagadható, hogy a nyelveken szólás pünkösdi csodája épp olyan magyarázhatatlan volt, mint az üres sír vagy a mennybemenetel. Nyelvcsoda mégis van! Az-az igazi nyelvcsoda, ami építi Krisztus egyházát. Hogy Isten Igéje, a Biblia ezerkétszáz nyelvre van lefordítva. Ez a nyelvcsoda!

De mi hogyan juthatunk a Szentlélekhez? Igen egyszerűen: kérni kell! még pedig úgy kell kérni, Hogy adj Uram Szentlelket, hogy vigyen, ahová akar!

 Az az érzésem, azért vagyunk mi gyávák, mert félünk. Ha egyszer a Szentlélek elkezd bennünket vinni, az úgy lesz ahogy Jézus Péternek mondta: "Amikor fiatalabb voltál, felöveztesd magadat és oda mentél ahova akartál: de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz ahova nem akarod." Istent dicsőítve, imádkozva, felülről várni! Így jutunk el a Szentlélekhez.

 Ha kérjük Isten Szentlelkét, ne arra várjunk, hogy majd megbizsergeti a lelkünket, hanem köszönjük meg és tüstént menjünk szolgálni, szeretni és menetközben megtapasztaljuk, hogy van! De ezt csak akkor fogjuk megtapasztalni, ha eljutunk odáig, hogy ki tudjuk mondani: Adj Uram Szentlelket, hogy vigyen, ahová akar, de ehhez akkora bizalom kell, mint amikor az imában azt gondoljuk, és nem csak mondjuk, hogy legyen meg a Te akaratod!

Az ember alig változott. Kétezer év az Ember történetében semmi! Ugyanazok az erők mozgatták a kétezer évvel ezelőtt élő embert, amelyek a mai embert mozgatják. Egy tudós azt mondta, hogy ötvenezer esztendő kellett ahhoz, hogy az ember leszokjon az emberevésről és így folytatta a gondolatot "Az-az érzésem, újabb ötvenezer év kell ahhoz, hogy meg se ölje a másik embert. Csak azt nem tudom, lesz-e még ötvenezer év?"

Isten Szentlelke kétezer év óta írja a Cselekedetek Könyvét - olykor veled, olykor velem, olykor ellenedre, olykor ellenemre, de mindig értünk! Isten Szentlelke írja és írja Jézus Krisztus cselekedeteinek történetét...

Kérjük tehát a Lelket, hogy egy sort, egy szót a mi életünkkel is írjon le, hogy legyen értelme az életünknek, amikor meghalunk! S hogy egy kicsit szebb maradjon utánunk a világ, mert Isten Szentlelkének kedvére telt Velünk hozzáíratni egy mondatot, egy szót Jézus Krisztus cselekedeteinek könyvéhez, az Élet Könyvéhez.

Csicsovszkiné Dr. Szilassy Emília