Búcsú Wolfinau Magda nénitől

Szomorú szívvel értesültünk arról, hogy Wolfinau Magda néni 2008. aug. 7-én, 92 éves korában végleg távozott közölünk. Ő volt, aki a háború befejezése után, a Svetits Leánygimnázium utolsó, még nyolcosztályos gimnáziumi osztályát, megkezdő évfolyamunknak első osztályfőnöke volt. Életében mi voltunk az utolsó osztály, minthogy az akkor hatalom eltávolította az iskolai munkától. Őt, aki szívvel-lélekkel oktató-nevelő, kiváló pedagógus volt. Mi, a 1945/46-os tanév, II. gimnáziumi osztályának tanulói, egy tanév közös munkája után még nem egészen tudtuk felfogni, mi mindent veszítettünk Magdi néni eltávolításával. Erre csak sokkal később, a 40. érettségi találkozó táján döbbentünk rá igazán. Osztálytársaink közül többen idézték tőle, a 12 évesen kapott útravalót, egész életünkre hatott, megőrzött gondolatsort:

Másokért élni, másoknak örömet szerezni
Mások örömén örülni
Ez a legnagyobb öröm a Földön
Ez a boldogság!

Ez az életcél, különböző mértékben, életútjaink területein, valamennyiünket irányított.

Sok-sok év után, amikor pedagógusi munkám számvetését készítettem, amelyben a fenti gondolatokat idéztem, "kerültünk össze"ismét Magdi nénivel. Utolsó telefonbeszélgetésünk alkalmával arra kért, hogy ezt a véletlennek látszó eseményt, amelyet a Mennyei Atya irányításának vélt és érzett, valamilyen formában ismertessük meg másokkal is. (Munkahelyén dolgozott az a gépíró, aki nyomtatáshoz készítette elő, iskolánkról összeállított elemzésemet, amelyben örömmel fedezte fel a Magdi nénitől idézetteket.) Sajnos, távozása miatt, erre együttesen már nem kerülhetett sor. De kötelességemnek éreztem, hogy kérésének (ebben a formában is) eleget tegyek.

Utolsó debreceni évei során gyakran találkoztunk, beszélgettünk. Fizikai erejének hanyatlása miatt döntött úgy, hogy 1997-ben, Máriapócsra, a Görög-katolikus Egyház Otthonába költözik. Onnan írt leveleit fontos hagyatékként őrzöm, amely levelek szellemi és erkölcsi erejét tükrözik. Már a formájuk is esztétikai nevelő volt számomra. Ezekben minden alkalommal elmélkedésre ösztönző, saját maga által készített, mások gondolatait is tartalmazó idézeteket küldött, amelyekkel folytatta lelki nevelésemet.

Érettségi találkozóink megszervezésére ösztönzött. Ötleteket adott, minthogy személyesen már nem tudott velünk lenni, üzeneteket küldött, pl. az 50. éves találkozásunkra, Sík Sándor - Borongás naplementekor c. versével:

Megyek, megyek az alkonyi fényben, piros reményben, kitárom a két karom.
Mit bánom én, hogy egyre nő az árnyék
Mindent, mindent mi rendelve vár még
Fiatal szívvel akarom.

Ez az idézet jellemezte Magdi néni életét.

Boldogan őrzöm a 2005-ben kiadott, Keresztúti Ájtatossághoz készített, elmélkedéseket, amely kiadvány a debreceni Szent Anna Székesegyház keresztúti állomásait is szemlélteti. Nagyon nagy boldogságot jelentett számára Orosz Lőrinc plébános úr segítsége, miáltal az imafüzet megjelenését támogatta, lehetővé tette.
Fizikai állapotának hanyatlása, látásának és hallásának megromlása, szomorúsággal töltötte el környezetét: családját, barátait és ismerőseit. Lelki erejével, szellemi frissességével mindvégig türelemmel viselte testi szenvedéseit. Imával törekedett a mindennapok elviselésére. Ezt kérte tőlünk is.

Búcsúzunk Tőled Magdi néni, utolsó osztályod örökké emlékező tanulói: Balogh Judit, Berki Ilona, Botos Bóka Gizella, Dolányi Nóra, Fehérvári Katalin, Gombácsi Edit, Györffy Judit, Kostenszky Katalin, Marchart Magda, Nyul Adrienne, Pataki Márta, Portörő Ágnes Mária, Varga Katalin, Záborszky Magda és "tiszteletbeli osztálytársunk" Ferenczy Judit nevében.

Szalay Tiborné Vízi Katalin